A nyár utolsó napjai

Eltűntem igen. Nem írtam, nem adtam életjelet. Miért talán muszáj? Nem. Ezért nem is fogom az elmúlt hónap eseményeit ecsetelni. Volt, kész,elmúlt. Magasról teszek rá. Koncentráljunk a jelenre.

Nos akkor az első dolog. Jövő héttől hivatalosan is gimisek leszünk - kérek egy időgépet - ami most szerintem szar. Inkább gyerek akarok lenni. Meg fogok dögleni a tanulásba... ( Kérlek ne fűzd hozzá, hogy még gyerek vagyok mert megkereslek és agyoncsaplak! ) Tehát erről inkább ne beszéljünk. Maradt még pár napom, azt kihasználom aztán... nem. Arra egyszerűen nem akarok gondolni. Inkább haggyuk.

Thaiföld pedig csodás. Lélegzetelállító, gyönyörű, és a többi, és a többi... Jah csak nem szeretem a szennyet levegőt. Se ha meghazudtolnak. Se azt a jött ment libát! Kit érdekel ha olvassa, úgy se találja meg...

Lusta vagyok részletezni pedig kéne. Majd egyszer.

Viszont van egy új hóbortom. A neve Szent Johanna Gimi. Olvastad? Nem?! HOGY HOGY NEM?! Akkor tedd meg... És ha találkozol valami szép, kék szemű, fekete hajú gyerekkel ad meg neki az elérhetőségeimet. Thx!

Ezt is részletezni akartam. A francba!

Mivel van World a gépemen írnom kéne. Sürgősen. Sirassuk a nyarat; pipa! Nem érted? Engem meg nem érdekel. Úgy tűnik Cortez kezd hatni rám... Ugyanis én nem vagyok bunkó, csak van amikor ilyen a stílusom!

Tehát most megyek és megpróbálok valami olvashatót összerakni...
Xoxo, Viky

U.I. Akinek van felesleges időgépe kérem jelezze!

Háború és béke

Régen jártam már itt, és ahogy visszaolvasom ezeket a bejegyzéseket mosolyogni támad kedvem. Sehol egy rossz szó, egy bántó megjegyzés. Csakis barátság és szeretet. Valahogy mostanában ez hiányzik nagyon az életemből. Mert az előző két hétet egy szó jellemezheti igazán; a háború. Sokszor éltem már át ilyet, áldozatként vagy csak éppen megfigyelőként. De egyik se éppen egy leány álom. Ebből a háborús helyzetből két fajta létezik; az egyik amikor te magad is gyűlölöd a másik felet a másik pedig amikor két tűz közé szorulsz de végül döntesz és magadban azt szajkózod; jól cselekedtem? jól választottam? Aztán egy idővel rájössz, hogy ki kellett volna maradnod ebből az egészből mert csak bajt hoz rád. Nem szakadott volna pártot választani és akkor talán nem éreznél ekkora hiányt. Nem nézegetnéd a telefonodban az "ellenséged" nevét, miközben nagy vágyat érzel, hogy felhívd és bocsánatot kérj minden bántó szóért és cselekedetért. De nem mertem megtenni. Egyrészt mert ott van a bizonyos másik fél akik között barátaim vannak, akiknek az elvesztését már biztos nem élném túl. Másrészt pedig azért mert gyáva voltam. Féltem a következményektől, amik a tetteimet követik. Féltem attól, hogy elveszítem azokat akik most mellettem állnak. Alig két hete pedig ígéretet tettem és minden erőmmel azon vagyok, hogy ezt betartsam. Egyáltalán van értelme betartani? Segíteni fog az valamit a lelkiállapotomon? Az egyetlen vigaszom a könyvekben, az olvasható irományokban találom. Mert oda eltudok menekülni, egy kis időre egy másik világban érzem magam ahol mindig Happy End-el végződik a történet. Csak, hogy a való élet más. A sok keserűség és gyűlölet lassan felemészti a világot amibe élünk. És én nem akarok egy ilyen környezetben élni. Nem tudom, hogy jól teszem azt amit teszem, de valakinek muszáj kiöntenem a lelkem. Mostanában ugyan is senkibe nem tudok megbízni. Mert valahogy mindig visszajut a pletyka hozzám, de úgy, hogy az rossz színbe tüntet fel. Hol vannak a régi értékek? Az olyan emberek akikbe feltétel nélkül bízunk? És miért magam egyedül ezen a rohadt világon?! Mert én mindig, mindenhol kilógtam a sorból. Harmadik voltam, és mindig kilógtam a sorból. Sose nevezhettem senkit a legjobb barátnőmnek, senkinek nem adhattam LB nyakláncot és bár nem mutattam ki ez nagyon fájt. Egyszer láttam az  bizonyos remény csillagot, de az is elúszott. Csak tudnám, miért most történik mind ez. Miért most, alig két héttel a születésnapom előtt? Miért nehéz megismerni azt a fogalmat, hogy béke?És most valami keserű szorítja össze a mellkasomat aminek a neve; bűntudat. Bűntudaton van a tetteimért é az ellenséges viselkedésem miatt amikor ellenem tényleg nem tett semmit. Hülye voltam, Ez tény. De merek tenni ellene valamit? Jó kérdés; mégis hol a válasz? De azt hiszem az a legkevesebb, hogy bocsánatot kérek. Tehát mély levegőt veszek és vállalom a következményeket. Még ha azok fájdalmasok is.

A legtöbb, amit a barátomért tehetek, hogy a barátja vagyok. Nincs vagyonom, hogy másként segítsem. És ha tudja, hogy boldog és elégedett vagyok a barátságával, nem is akar más viszonzást. 
/Henry David Thoreau/


Üzenet; Ha ezt olvasod szívem, tudd meg nagyon örülök, hogy a barátom vagy, de nem tudok egyszerre mindenkinek megfelelni, és néha én is belesek a hálóba... 

Mert utálni tudni kell...

2011. április 29.

Aludni akarok. Elmerülni az öntudatlanság végtelen folyójában és kikapcsolni az agyamat. El akarom felejteni az egész mai napot. Nem akarom tudni, hánykor keltem reggel, hogy milyen volt a bolond ballagás, és főleg azt nem mennyire rühellem a futást. Most én vagyok a célpont. Vagyis én vagyok az új Szappanos Emese. Már látom magam előtt, ahogy hétfő reggel mindenki aki beírást kapott gyilkos tekintettel méreget. Köszönöm ebből nem kérek. Kaptam már eleget belőle máshol. Talán szerencsém lesz és ha kimegyek Thai földre elrabolnak a terroristák és majd szépen mindenki boldog lehet. Mert kinek hiányoznék én? Az aki nem tudja magát felválalni és aki mindent megúsz? Tehetek én róla? Tehetek róla, hogy nem vagyok egy olyan aki leszarja hány szaktanárija van?Mert engem érdekel a jövőm, és a tanulmányaim és, hogy a tanárok mit gondolnak rólam? Sajnálom. Ilyen vagyok. Megszoksz vagy megszöksz.

U.I. Csak azt mondja meg már valaki, hogy miért voltam olyan hülye, és miért nem mentem el arra az átkozott hittan táborra?!

2011. május 1.

Kedves Blogom!

Kicsit szorongva éreztem magam, amikor apuval megálltunk a ház előtt. Furcsa volt egyik világból a másikba térni. A hétvégén szinte elfelejtettem az itthoni gondokat és a döntésképtelenségemet. Most érzem csak, hogy beköszöntött a május és mindjárt betöltöm a tizenkettőt. Bár nem tudom.Gőzöm sincs milyen lesz az idei szülinapom. Emlékezetes?

/Félbehagyott munka, de nem érdekel.../

Megjöttem!

2011. február. 25. 23:39.

Végre erőt vettem magamon és időt szántam egy kis gépeléshez is. Bár a mai este után már nem tudom, hogy hogy is van ehhez erőm, még se érdekel. Hol is kezdjem... azt hiszem az lesz a legjobb ha részletezem a mai esemény dús napomat. Reggel 7:04 perckor csörög a telóm ( anyum hív keljek fel! ) nagy nehezen felkapok magamra valami hordhatót és rohanok a börtönbe. Miután kiderül, hogy kb. az összes lány ki akarja hagyni a hittant beülök velük az ebédlőbe. Pár perc múlva jön a Peti, hogy mennyünk be órára ( az a kis ... beköpött a tanárnak! ) Erre én, Mesi, Nóri rohanunk a mosdóban és bezárkózunk abba a fülkébe ahol két hete ugyan úgy bujkáltunk. Közben kiderül, hogy hál' istennek nem mi  vagyunk az egyetlen lógók. A tesi óra utolsó percében, mikor mi tök nyugodtan ülönk a szivacsokon és a magyar VB dalt énekeljük valahogy ( mit tom én hogy a fenébe! ) Eltereltük az Illés figyelmét, és bement a labda  kapuba. Erre hát az Illés tiszta ideg lett és elkezdett velünk ordibálni. Komolyan mondom, ha tovább folytatja sokkal veszélyesebb is lehet! Nem is beszélve arról, hogy akkorát lökött a Nórin, hogy az kb. 5 métert esett. Bocsánat vagy valami? Dehogy!
Mikor ezt letárgyaltunk ( Bunkó paraszt! ) ének óra után elindultunk Mesivel hozzánk hogy ruhát keressünk neki a mai buliba. A szekrényem szépen át lett nézve, leellenőrizve meg minden Szappanos Tudim jóvoltából.
Ezután következett a több órás készülődés ( vagyis kifestettem a körmöm majd lemostam mert szarul sikerült)
Cowgrilnek öltöztem, és véleményem szerint tök jó volt a jelmezem. na nem a legjobb de azért béna se volt!
Dorka és én szórakoztunk egy kicsit Indián Rozinán, és készült pár tök jó fénykép is! Amikor észrevettem Rozinkát állandóan lelőttem a játék pisztolyommal és ezen annyit röhögtünk ( mint a Nelli néni és a Villanyszerelőn ) Emese matrózlány, míg Dóri túró rudi volt. Dorka az volt ami én ( Csúnya Dojka! ) Eszti és Rozinka Indián mint fent már említettem, Necó Pon-pom lány ( Hajrá Cowgril-ök! ) Nóri és Vivi pedig rokkerek. Ja és a Levente meg Zombi lett!!! Fáj beismerni de tényleg kurva jól nézett ki ( már mint a jelmez nem ő!  ) Kihagytam valakit? Bocsi! Most pedig felvázolom az én szemszögemből a történteket, mert sokan kíváncsiak ( gondolom ) hol voltunk mi nyolc után! Én a tombola-sorsolástól kezdem írni, remélem fel tudom majd vázolni az eseményeket...

2011. február 25. kb. 18:20 Bem József Általános Iskola Aula.

Nem igaz, nem igaz nem igaz! Miért vagyok ilyen peches? 12 tombolából egy se volt nyerő! Pedig milyen jó lett volna az az mp4... Mesi szól menjük öltözni. Csöndben fogom a tomboláim, kidobom őket a kukába és bezárkózom az egyik wc fülkébe. Talán ez kell. Egy ici-pici nyugalom. Nem szólok bele a beszélgetésbe csak lecserélem a pólóm, kifésülöm a hajam és belerakom azt a rózsaszín hajpántom. Magamra ggasztom a kiegészítőim és némán kisétálok. Hallom, hogy Eszti bezsorult. Nem tudom miért de valamiért nem érdekelt. A gondolataim túlságosan elfoglaltak és jó részt nem is fogtam fel,miket mondanak körülöttem. Mesi adott aranya sprét, azzal befújtam a hajam és miután mind a ketten ( vagyis Tudim és én ) megcsináltuk a sminkünket táncolni indultunk. A tánc segített. A hangulatom az egekbe szökött és egyre jobban élveztem az egészet. Nem sokára Nóri szól, hogy ő haza megy. Szar volt, mert azt terveztük kirúgunk a hámból erre elmegy. De megértem, ugyanis nyomós oka volt a távozásának. Miután az ajtóhoz kiértünk és "könnyes" búcsút vettünk hangulatlan barátnőnktől megpróbáltunk megint táncolni. Úgy húsz perc múlva, Reba, Mesi és én valamilyen módon felkerültünk a második emeletre ahol Emese a Betegségéről beszélt. Aztán valamilyen módon kifeküdt és meghülyült. Én is leültem a földre, hátamat annak a radiátor előtti micsodának döntöttem és elkezdtem bámulni a szekrényt. Tipikus részeg viselkedés. Majd következett a búcsú puszi amiről asszem nem mondok semmit mert ez jobb ha nyolc fül között marad. De végül is a fő az ígéretünk volt. Emese megígérte, hogy még 13 éves kora előtt smárolni fog. Tehát van kb.4 hónapja lesmárolni Betegséget! Sok szerencsét! Az enyém pedig abból állt, hogy a gimibe ( ha bejutok a 6 osztályosba ) be kell pasiznom. Reba volt az ígértető vagy mi a csuda. valamiért utána végig a 2 emeleten kuksoltunk és a pasikról trécseltünk. Írnék még szívesen de fáradt vagyok és jól esne egy alvás. Holnap részletezek dolgokat de addig is itt van egy kis vigasz díj Mesinek amiért nem jött el a buliba betegség: Puszi csajszi, hidd el engem is lapátra tettek ma!

Összefoglaló

Úgy tűnik sikerül az én antigépezés szokásomat is megtartani. Két teljes napig elvoltam net,msn és egyéb számítógépes dolgok nélkül. Oké, oké bevallom tegnap egy fél órára fellógtam de azért már ez is több a soknál! Na jó a viccet félre téve...Hát basszus nem találjátok ki, hogyan tettük meg az én drága Tudimommal az utat a Művházig ( vagyis kb 500 m! ) GÖRKORCSOLYÁVAL! Aztán, mert ugye koriba nem próbálhatunk ( puff hogy nézne má ki? ) le kellett venni majd miután Polar UFO Bear megjelent a próba végén , hogy a hittanja előtt császkáljunk egy kicsit egy ideig cipelnem kellett a 2 kg zsákot amibe a korim volt. De, hogy ez a lány hol tarja az eszét azt komolyan nem tudom! Elmegyünk az imaházba valami énekes könyvet venni ( Kiss Nelli ÉNEKEL! ) Erre meg nincs ott senki. Puff, a tetejébe le csókolomoz egy 19 éves fiút... Jaj istenem, istenem Nellikém, Nellikém adjá pénzt adjá pénz ( részlet a Nellikém adjá pénzt c. saját költésű dalból! ) Na igen hol is tartottam...Áh megvan! Mondanom se kell felkutattunk a fél Kiskőröst olyan szép korona díszt keresve...Mert a bizsusba csak egyet adnak!!! Nekünk meg ugye öhm kettő kő... Na és mi vót ma? Technika Doga! Hogy én mennyire rühellem ezt a tárgyat... Komolyan Gabi bát szerintem idegesíti az MSE hangja! Bár ehhez inkább no komment mert a végén még kapok :D De ha akarsz akkor komizz te! Pl. Szappanos Tudim kisasszony igért nekem komikat amiket be fogok rajta hajtani! Tehát irogatni gyerünk! Puszikaaaa

U.I. Ha valaki úgy gondolja, hogy jó beutalást ajándékozna a sárga házba az gondolkodjon el, az olvasottakon és úgy döntsön :D

A hét első napja...

Talán ez a nap amit kimondottan rühellek. A neve: Hétfő. Mennyi szenvedés és kín! Főleg ha az ember első órája a Testnevelés névre hallgat.. Komolyan a tanárok élvezik, hogy szívathatnak? Én reggel 8-kor jó ha egy helyben megtudok ülni. Na igen ennyit a tesiről... Elérkezett az első boldog pillanat a mai napon. Nem kellett dogát írnom! Ami mák, mert egy egész anyagot nem tudtam. Tehát akkor lenni boldogság :) Irodalom nem tudom miért maga volt az unalom, olyan álmos lettem komolyan! Asszem Éva néni hangja elmegy altatónak is... A természet óra hát, mit ne mondjak megtornáztatta az idegeimet. A két mögöttem ülő nőszemély név szerint Tudim kisasszony és Dódó kacsa - folyamatosan beszélt,beszélt és beszélt. A természet könyvükben lévő állatokról kezdek el mazsorett csoport neveket gyártani. Komolyan emberek ezeket be kéne zárni! Papucsállatka mazsorett csoport és zöld ostoros mazsi csoport... HELP! Persze ezt Rajzon is folytaták az én "szeretett" barátnőim miközben az idegeim szépen lassan, egyesével elszakadtak... Ti ketten ha olvassátok ezt a bejegyzést akkor azt ajánlom meneküljetek, mert ha holnap is olyan szépen viselkedtek ahogy ma akkor... Remélem érthető voltam. További szép napot :)

U.I. Siker! Papi-val ( Nelli ha valaki nem tudná ) kitaláltuk mik leszünk Farsangkor :) És NEM emós anyukák! )

Unalom...!

Hogy, hogy lehet gyűlölni egyszerre a vasárnapot és szeretni is? Talán mert még mindig nem kell a padokba döglődni, és jegyzetelni hanem lehet lustálkodni és élvezni a szabadság édes ízét. Aztán ott van az ici-pici mégis 'oly fontos tény: Másnap kezdődik a tanítás... De kérdem én ki az aki szeretettel veszi elő a poros, szamárfüles könyveket ilyen szép napon? Hát biztos nem sokan... Igen, én is ezekhez az okos emberekhez tartozom. Ugyanis már az is tudás, ha rájövünk, hogy milyen bazi unalmas bemagolni a töri anyagot. Ilyenkor egy okos kókusz használja a fejét, és rájön, hogy reggel sokkal könnyebben megjegyzi az anyagot. Tehát innentől már nem nehéz rájönni, hogy csak korán fel kell kelni, hogy memorizáljuk az anyagot. Nekem bejött, komolyan. Más különben szerintetek, hogy lett 5-ös IV. Béláról szóló esszém? Na igen erről beszélek lányok...Mert ugye csak női neműek olvassák e csekély bejegyzést? Ugyanis nem állt szándékomba megsegíteni a fiúkat a tanulásba... Isten ments! Előbb a halál... :D Üdv nektek és sok sikert!