A nyár utolsó napjai

Eltűntem igen. Nem írtam, nem adtam életjelet. Miért talán muszáj? Nem. Ezért nem is fogom az elmúlt hónap eseményeit ecsetelni. Volt, kész,elmúlt. Magasról teszek rá. Koncentráljunk a jelenre.

Nos akkor az első dolog. Jövő héttől hivatalosan is gimisek leszünk - kérek egy időgépet - ami most szerintem szar. Inkább gyerek akarok lenni. Meg fogok dögleni a tanulásba... ( Kérlek ne fűzd hozzá, hogy még gyerek vagyok mert megkereslek és agyoncsaplak! ) Tehát erről inkább ne beszéljünk. Maradt még pár napom, azt kihasználom aztán... nem. Arra egyszerűen nem akarok gondolni. Inkább haggyuk.

Thaiföld pedig csodás. Lélegzetelállító, gyönyörű, és a többi, és a többi... Jah csak nem szeretem a szennyet levegőt. Se ha meghazudtolnak. Se azt a jött ment libát! Kit érdekel ha olvassa, úgy se találja meg...

Lusta vagyok részletezni pedig kéne. Majd egyszer.

Viszont van egy új hóbortom. A neve Szent Johanna Gimi. Olvastad? Nem?! HOGY HOGY NEM?! Akkor tedd meg... És ha találkozol valami szép, kék szemű, fekete hajú gyerekkel ad meg neki az elérhetőségeimet. Thx!

Ezt is részletezni akartam. A francba!

Mivel van World a gépemen írnom kéne. Sürgősen. Sirassuk a nyarat; pipa! Nem érted? Engem meg nem érdekel. Úgy tűnik Cortez kezd hatni rám... Ugyanis én nem vagyok bunkó, csak van amikor ilyen a stílusom!

Tehát most megyek és megpróbálok valami olvashatót összerakni...
Xoxo, Viky

U.I. Akinek van felesleges időgépe kérem jelezze!

Háború és béke

Régen jártam már itt, és ahogy visszaolvasom ezeket a bejegyzéseket mosolyogni támad kedvem. Sehol egy rossz szó, egy bántó megjegyzés. Csakis barátság és szeretet. Valahogy mostanában ez hiányzik nagyon az életemből. Mert az előző két hétet egy szó jellemezheti igazán; a háború. Sokszor éltem már át ilyet, áldozatként vagy csak éppen megfigyelőként. De egyik se éppen egy leány álom. Ebből a háborús helyzetből két fajta létezik; az egyik amikor te magad is gyűlölöd a másik felet a másik pedig amikor két tűz közé szorulsz de végül döntesz és magadban azt szajkózod; jól cselekedtem? jól választottam? Aztán egy idővel rájössz, hogy ki kellett volna maradnod ebből az egészből mert csak bajt hoz rád. Nem szakadott volna pártot választani és akkor talán nem éreznél ekkora hiányt. Nem nézegetnéd a telefonodban az "ellenséged" nevét, miközben nagy vágyat érzel, hogy felhívd és bocsánatot kérj minden bántó szóért és cselekedetért. De nem mertem megtenni. Egyrészt mert ott van a bizonyos másik fél akik között barátaim vannak, akiknek az elvesztését már biztos nem élném túl. Másrészt pedig azért mert gyáva voltam. Féltem a következményektől, amik a tetteimet követik. Féltem attól, hogy elveszítem azokat akik most mellettem állnak. Alig két hete pedig ígéretet tettem és minden erőmmel azon vagyok, hogy ezt betartsam. Egyáltalán van értelme betartani? Segíteni fog az valamit a lelkiállapotomon? Az egyetlen vigaszom a könyvekben, az olvasható irományokban találom. Mert oda eltudok menekülni, egy kis időre egy másik világban érzem magam ahol mindig Happy End-el végződik a történet. Csak, hogy a való élet más. A sok keserűség és gyűlölet lassan felemészti a világot amibe élünk. És én nem akarok egy ilyen környezetben élni. Nem tudom, hogy jól teszem azt amit teszem, de valakinek muszáj kiöntenem a lelkem. Mostanában ugyan is senkibe nem tudok megbízni. Mert valahogy mindig visszajut a pletyka hozzám, de úgy, hogy az rossz színbe tüntet fel. Hol vannak a régi értékek? Az olyan emberek akikbe feltétel nélkül bízunk? És miért magam egyedül ezen a rohadt világon?! Mert én mindig, mindenhol kilógtam a sorból. Harmadik voltam, és mindig kilógtam a sorból. Sose nevezhettem senkit a legjobb barátnőmnek, senkinek nem adhattam LB nyakláncot és bár nem mutattam ki ez nagyon fájt. Egyszer láttam az  bizonyos remény csillagot, de az is elúszott. Csak tudnám, miért most történik mind ez. Miért most, alig két héttel a születésnapom előtt? Miért nehéz megismerni azt a fogalmat, hogy béke?És most valami keserű szorítja össze a mellkasomat aminek a neve; bűntudat. Bűntudaton van a tetteimért é az ellenséges viselkedésem miatt amikor ellenem tényleg nem tett semmit. Hülye voltam, Ez tény. De merek tenni ellene valamit? Jó kérdés; mégis hol a válasz? De azt hiszem az a legkevesebb, hogy bocsánatot kérek. Tehát mély levegőt veszek és vállalom a következményeket. Még ha azok fájdalmasok is.

A legtöbb, amit a barátomért tehetek, hogy a barátja vagyok. Nincs vagyonom, hogy másként segítsem. És ha tudja, hogy boldog és elégedett vagyok a barátságával, nem is akar más viszonzást. 
/Henry David Thoreau/


Üzenet; Ha ezt olvasod szívem, tudd meg nagyon örülök, hogy a barátom vagy, de nem tudok egyszerre mindenkinek megfelelni, és néha én is belesek a hálóba... 

Mert utálni tudni kell...

2011. április 29.

Aludni akarok. Elmerülni az öntudatlanság végtelen folyójában és kikapcsolni az agyamat. El akarom felejteni az egész mai napot. Nem akarom tudni, hánykor keltem reggel, hogy milyen volt a bolond ballagás, és főleg azt nem mennyire rühellem a futást. Most én vagyok a célpont. Vagyis én vagyok az új Szappanos Emese. Már látom magam előtt, ahogy hétfő reggel mindenki aki beírást kapott gyilkos tekintettel méreget. Köszönöm ebből nem kérek. Kaptam már eleget belőle máshol. Talán szerencsém lesz és ha kimegyek Thai földre elrabolnak a terroristák és majd szépen mindenki boldog lehet. Mert kinek hiányoznék én? Az aki nem tudja magát felválalni és aki mindent megúsz? Tehetek én róla? Tehetek róla, hogy nem vagyok egy olyan aki leszarja hány szaktanárija van?Mert engem érdekel a jövőm, és a tanulmányaim és, hogy a tanárok mit gondolnak rólam? Sajnálom. Ilyen vagyok. Megszoksz vagy megszöksz.

U.I. Csak azt mondja meg már valaki, hogy miért voltam olyan hülye, és miért nem mentem el arra az átkozott hittan táborra?!

2011. május 1.

Kedves Blogom!

Kicsit szorongva éreztem magam, amikor apuval megálltunk a ház előtt. Furcsa volt egyik világból a másikba térni. A hétvégén szinte elfelejtettem az itthoni gondokat és a döntésképtelenségemet. Most érzem csak, hogy beköszöntött a május és mindjárt betöltöm a tizenkettőt. Bár nem tudom.Gőzöm sincs milyen lesz az idei szülinapom. Emlékezetes?

/Félbehagyott munka, de nem érdekel.../